2012. március 31., szombat

Valaki vegyen rá a folyamatos blogolásra, mert ez így nem lesz jó...

Na megint eltelt egy hónap, és nem csak hogy nem írtam, de nem is olvastam senki blogját sem, blablablabla. Hagyjuk is ezt és vágjunk bele a havi összefoglalóba. Valószínűleg gyors és felületes lesz. Bocsesz!
Pörgetem a fejemben az emlékeket, de semmi egetrengető nem ugrik be egészen St. Patrick's day parade-ig. Valamilyen okból kifolyólag Dublinban egy héttel hamarabb tartották 10-én, 17-ke helyett. Én arra tudok gondolni, hogy valószínűeg majdhogy nem egy az egyben ugyanazok voltak a parádén felvonulók Dublinban és Columbusban is. Na hááát, egynek elment. Persze egy nagyobb városban (akarom mondani metropoliszban) biztosan izgalmasabb volt. De azt már tudhatjuk hogy Ohiot nem az építészeti és turisztikai látványosságai teszik élvezhetővé, hanem a társaság. Abból pedig akad bőven, és van köztük jó is. Szóval parádé, majd ebéd a lányokkal és ennyi.
17-én újból megünnepeltük a St. Patrick napot, de most parádézás helyett a bulira fektettük a hangsúlyt. Két másik lánnyal mentünk el elméletileg a térség legnagyobb bulijára. Hát nagynak biztos hogy nagy volt, eléggé zsúfolt is, és természetesen drága is. Pont olyan amilyennek lennie kell, és amilyet én nem igazán szeretek. Mivel előző nap is "partiztunk", szülinapot ünnepeltünk Columbus belvárosában. Na akkor ha már itt tartunk, egy gyors beszámoló erről is. Ez volt az első hogy Columbusban töltöttem volna az éjszakát, és igazából tetszett, nem arról van szó. Mozgalmas, tele van fiatalokkal ilyenkor, és egymás mellett sorban jönnek a különböző bárok, és ami számomra nagyon meglepő, hogy rengeteg színesbőrű van itt. Mondjuk ezt már hallottam előtte is, csak ugye ehhez képest Magyarország nem ilyen változatos rasszokban. (Hmm, mikor tanultam meg ilyen diplomatikusan fogalmazni? :D)
Vissza a szombathoz. Mivel a szülinapos lány volt az egyik (hozzáteszem a 21-et töltötte, szóval gondolhatjátok hogy ez mit jelent- igen, legális alkoholfogyasztást) a kettő közül akikkel mentem Flannigen's pub-ba, ő akkor még mindig regenerálódni próbált a másnaposságból, ezért sem ő, sem én nem ittunk. A baj csak az volt, hogy iszonyat drága sörön és vizen kívül semmi mást nem lehetett kapni, és mivel vacsizni sem vacsiztunk előtte, Sammy meg én kezdtünk morcossá válni az üvöltő zene, a tömeg, a magas árak és az ülőalkalmatosság hiánya miatt. Az est elején úgy volt hogy még egy lány csatlakozik hozzánk, de odabent lehetetlen volt kommunikálni, úgy hogy Sammy meg én feláldoztuk magunkat és kimentünk a parkolóba telefonálni Ewelinával. Ő ugyan úgy döntött, hogy mégsem jön inkább (de jól is járt ő...), mivel parkolni szinte lehetetlen volt- ilyen párhuzamos parkolást is ritkán látni tőlem, mint amit akkor sikerült összehozni. Azok után bárhova képes vagyok beparkolni... Na de a lényeg hogy, igaz hamar megkaptuk a választ, hogy Ewe nem jön, mi mégis kint maradtunk inkább és a parkolóban álldogálva beszélgettünk. Majd ekkor jött az sms Chaneltől, hogy ő bizony inni szeretne, és ezért szüksége lenne Sammytől a belépőjegy árára. Csakhogy ATM a környéken sem volt, vagy legalább is nem olyan ami nem vont volna le egy rakás pénzt azért mert azt használod. Úgy hogy Chanelnek azt mondva, hogy elmegyünk ATM-et keresni bevetettük magunkat az autóba és elmentünk mexikóit enni. Mindketten normális ételt akartunk enni, nem valami gyorskajáldásat, úgy hogy választásunk a Las Margaritas-ra esett, ami szerencsére közel is volt (10km-es körzeten belül), olcsó és gyors. Jól bezabáltunk, valamint vacsora közben megbeszéltünk, hogy milyen kifogásokkal jöhetünk Chanelnek, miért is voltunk távol olyan sokáig. Visszafele menet, hogy tényleg szerezzünk kézpénzt is, beugrottunk a Walmartba, és vettünk egy-egy rágógumit, hogy a visszajáróból majd kifizessük Chanelt is. Parkolóban várakozással-vacsorával-Walmarttal vásárolással-parkolóhely keresésével együtt majd 2órát töltöttünk távol. Még közel fél órát töltöttünk bent a koncertet hallgatva ezután, mire sikerült rávenni Chanelt, hogy ő bizony éhes, és hogy menjünk át a Tavern-be (egy másik kocsma, de már sokkal közelebb a házunkhoz, valamint sokkal nyugisabb és hangulatosabb mint a Flannigen's). Mondhatni hogy részeg volt, úgy hogy nem volt nehéz befolyásolni :D Közel 20perc alatt az autóhoz is eljutottunk, ahol még voltak kisebb gondjaink az elindulással, mivel megmondtam Chanelnek, hogy nem ülünk be az autóba, amíg meg nem issza a maradék sörét. Itt ugyanis megbüntet a rendőr, ha az autóban nyitott alkoholos üveget talál. Ekkor már 11után jártunk, és tudtam hogy a Tavern már nem ad ki kaját ilyen későn, de gondoltam még mindig jobb, mint hogy a tömegben unatkozzak. Mire odaértünk volna, már ő is meggondolta magát, kezdett álmos lenni, úgy hogy hazafelé vettük az irányt. Éjfélre otthon is voltunk. Hála az égnek :D Még mielőtt elszörnyülködnétek, milyen rettenetes barátok is vagyunk Sammyval, Chanel nem volt tök egyedül, bent ugyanis találkoztunk 4másik au pairrel.
A következő héten a gyerekeknek iskolai szünetjük volt, úgy hogy előre féltem mi lesz velem. Az anyuka nagyon rendes volt elintézte hogy tudjak suliba menni kedd és csütörtök délelőtt. A gyerekek amúgy is találtak valami új netes játékot úgy hogy amíg csak lehetett a gép előtt ültek. Iszonyat jó időnk volt azon a héten, legalább 25fokok voltak, úgy hogy voltunk fürdeni, voltunk játszóterezni, meg COSI-ozni (Csodák palotája-Jövő háza US version). Kisebb-nagyobb gondok nélkül túléltük a szünetet, és sosem gondoltam volna hogy ez a hét sokkal nagyobb fejtörést fog okozni, mint az amikor napi 8-10órát vagyunk együtt megállás nélkül. A héten nem tudom mi bajuk volt, de napi egy veszekedés-ordibálás biztos hogy volt. Félreértés ne essék, nem én veszekedtem-ordibáltam velük, hanem a gyerekek egymással. Olyan hülyeségeken nem tudtam megegyezni hogy már a fejemet fogtam sokszor. Viszont mindegy mit mondok nekik, az bántani fogja az igazságérzetüket. Ez a hetem valahogy amúgy sem akart összejönni, mert megint valami olyasmi hullámvölgybe kerültem, amikor az agyam leáll, nem hajlandó angolul gondolkodni, alig akar felfogni valamit, aminek köszönhetően elképesztő erőfeszítésekbe kerül bárkivel is kommunikálnom. De az élet nem állhat meg úgy hogy voltam suliban, összefutottam jó pár ismerőssel, és a gyerekeket is szórakoztatnom kellett. Folyamatosan álmos voltam a héten, egyedül az dobott fel, hogy végre elkezdődött a kézilabda is. Nem mondom, enyhén csonka, de több a semminél, és a mozgásra is szükségem volt már nagyon. Kosrálabda pályán "jásztunk", és egyedül én tudom a szabályokat- és egyedül én nem tudom kifejezni magam angolul :/ - valamint nem vagyunk meg 14-en, és rajtam kívül egy másik lány van még a csapatban. Nagyjából hozzá vagyok szokva ezekhez, mert a közéssulis koliban is hasonló volt a felállás, ott is csak hobbi-szinten voltunk, mondjuk ott az egyik barátnőmmel naracssárga ragasztószalag segítségével átrajzoltuk a pályát a kéziladbához megfelelően :D Most jön poén. Emlékszem a legutóbbi bjegyzésben írtam a zöld Camaros gyerekről, hogy ő a legújabb kiszemeltem, hát most update-eltem egyet (azaz frissítettem). Kézi edzésen van egy srác, aki irtó aranyosan néz ki, nagyon szép arca van, azt meg kell jegyeznem mindenféleképpen, az alkatáról nem beszélve, és ő az a tipikus sportoló akinek mindegy mi labdát, ütőt adsz a kezébe tökéletesen ráérez a sportra. Olyan természetességgel mozgott a pályán, hogy öröm volt nézni, meg amúgy is mert nagyon fasza tetkói vannak :D Remélem lesz még alkalmam találkozni vele, mert igaz hogy kedden volt órán, de csütörtökön már sajna nem. De remélem már túl késő leadni az órát, és kötelező a bejárás :D
És itt most muszáj megállnom, majd valamikor máskor folytatom, és rakok fel majd képeket is, de az idegállapotom nem engedi. NCAA March Madness- összegyetemi kosárlabdabajnokság miatt őrült meg az egész ország ebben a hónapban, és most volt az elődöntő, és igen, Ohio State egészen eddig eljutott, és 35percen keresztül vezettünk, majd 3perccel a vége előtt átadtuk Kansasnak a vezetést, minek köszönhetően elbúcsúzhatunk a döntőtől... szóval elképesztően ideges vagyok és istenem de szívesen összetörnék most valamit!!!!!!!!!!!!!! (aki nem tudná, hatalmas empátiával rendelkezem, ezért most is szinte minde ohioi dühét át tudom érezni)
Viszlát holnap!