Na most leszek felnégyelve. Legalábbis a kibertéren keresztül tuti.
Nincsenek fényképeim a Hááadásnapi vacsiról, de biztosíthatom hogy
isteni volt. Fél 2kor kajáltunk, de este 7-kor még mindig tele voltam,
és legszívesebben csak gurulva mentem volna mindenhova. Szerencsére a
kör is alaknak számít, úgy hogy jelentem, még mindig formában vagyok :D
Volt
az asztalon minden ami szem-szájnak ingere, és le a kalappal John
előtt, mert isteni pulykát, és tölteléket hozott össze, az áfonya
szószról meg a gravy-ről ne is beszéljünk. Ha nem éreztem volna úgy,
hogy pusztán már a levegővételtől is szétpukkadok, simán lementem volna a
konyhába még egy adag hála-ételért.
Csak az éppen haját tépő (de
inkább hajamat tépni akaró) nővéremnek üzenném, hogy nem láttam a
pulykát egészben, mivel felszeletelve lett az asztalra téve; olyat meg
már úgy is látott mindenki :)
Ezen kívül nem tudok mással
szolgálni. Szerdán egész napoztam a gyerekekkel. Elmentünk a kutyaparkba
megfuttatni Gertie-t, majd moziban megnéztük a Wreck it Ralph-ot.
Először nem akartam megnézni, de a végére egészen megtetszett. Ma nem
dolgoztam ugyan, de mivel együtt kajáltunk, ezért a nap egy részét így
is sikerült velük töltenem. Holnap meg megint 10órázom. Nem vagyok én
ehhez hozzászokva. Tudjátok jól, hogy az én napirendemben a napi 7órát
is sokallanám, nem hogy a 10-et, méghozzá egyhuzamban. Fingom sem volt
mit csináljak velük, mivel természetesen hideg lett péntekre, ezért az
az ötlet, hogy elviszem őket túrázni ugrott.
Igazából csak azért
paráztam ezen, mert eszeveszett tempóban veszítem el a türelmem
manapság. Kedden volt is egy kisebb idegösszeomlásom. Mondjuk így lassan
ki tudja hány hónap után nem is ártott egy, de akkor sem akarom, hogy
mindennapos legyen. Sean felidegesített, mert sosem akarja megenni a
vacsorát, és elkezd nekem magyarázni, hogy, sosincs az amit ő szeret.
Aztán persze felsorolom, hogy az esetek 95%-ban azt esszük, amit ő is
megeszik (nuggets, húsgombót, hamburger, hot dog, tészta pulyka
"virslivel", taco). Erre természetesen kifogások tömkelege jön,
miszerint ő azokat nem annyira szereti. Persze ez nem így van, de nem
képes arra, hogy belássa nem neki van igaza -amivel amúgy csak még
jobban felhúz. Én próbáltam rávenni Seant, hogy egyen, mire ő egyre
durcásabb lett, én meg egyre idegesebb és annál jobban ragaszkodtam
ahhoz, hogy megegye azt a nyamvadt vacsorát, aminek a végére ott
tartottunk, hogy már azzal akart nekem jönni a gyerek, hogy nem bírja
rászúrni a villájára a húst, és hogy nem igaz, hogy nem látom, hogy így nem lehet enni érv
akart volna megfogalmazódni benne. Na erre legszívesebben már akár a
saját kezembe is beleállítottam volna a villát, csak hogy szemléltessem
az evőeszköz helyes használatát. De erre nem került sor, ugyanis az
anyuka csatlakozott hozzánk vacsorázni. Elején megörültem ennek, mert
reménykedtem, hogy egy kis erősítésben részesülök, de nem így történt. Ő
azt felelte Seannak, hogy ha nem akarja azt enni ami tányérján van,
akkor készítsen magának azt amit akar. Oké, tudom én is csináltam ezt
gyerekként. Csak hogy a magyar konyhán legalább egy főtt étel szerepel,
míg itt úgy néz ki az anyuka tökéletesen el van azzal, hogy a napi
fehérje bevitel nem húsból, hanem mogyoróvajból származik. Lehet
paranoiás vagyok, de én látom egy-két nyomát annak, hogy Sean ezt a
durcizást lassan-lassan fegyverként használja, hogy ne kelljen normális
ételt ennie. Na majd meglátom egy év múlva, hogy vajon igazam lett-e
vagy sem.
Szóval lényeg, ami lényeg, kicsit felhúzott ezzel (nem
is kicsit valójában). Szerencsére vinnem kellett Nory-t kórusra, úgy
hogy szinte azon nyomban hagyhattuk is el a házat. Legalább volt egy kis
időm lenyugodni, meg gondolkodni, plusz csodálkozni az autópálya
gyönyöreiben este 6kor. Esténként olyan mintha sok sok karácsonyi
izzósor lenne egymás mellé felfüggesztve. Ez a gondolat szinte teljesen
lenyugtatott, amíg a dugóban ülve meredtem ki a szélvédőn, a háttérben pedig Taylor Swift 12éveseknek szóló bugyuta dalai szóltak.
Este 9-kor már azt hittem minden rendben van, elvégre volt vagy 3és fél
órám, de amikor megláttam mindenkit az asztalnál éreztem, hogy el kell
hagynom a házat, de azonnal. Elvittem Gertiet sétálni, egy kis futással
egybekötve. Gondoltam az majd segít kiadni a dühöm, de sajna 25perccel
később még mindig ideges voltam, és már attól hogy meghallottam a
hangjukat sírva fakadtam. Kb 15perc fürdőszobában való fetrengés után elfogytak a könnyeim, úgyhogy hamar zárult az este.
Ummm,
mi más történt még. Ja igen, csütörtökön Antionette meg én úgy
döntöttünk, hogy megnézzük magunknak ezt a Fekete Pénteket. ha még
emlékeztek, akkor tavaly nem volt rá lehetőségem, mivel Chicago-ba
mentünk aznap (szegény én :)). Antionette egy Nikon D3000-et vett; 470
dollárért, két lencsével, memóriakártyával és táskával együtt ez tényleg
nagyon megérte. Ha nem gyűjtenék olyan eszeveszettül én is szívesen
vettem volna valami hasonlót, de nekem most Eric-re fájt a fogam. Miután
másfél órán át vártunk arra, hogy abból az 5darab fényképezőgépből
nekünk is jusson egy, elindultunk vissza Dublinba, hogy beszerezzük az
én áldozatom is. Ja igen, mert hogy az első Walmartba amibe mentünk,
csak két darab fényképezőgép volt, és igaz, hogy csak 10-kor nyitott ez
az akció egy hapsi 8-kor már elhappolta azt a kettőt. De kaptunk egy
tippet, hogy egy másik Walmartba van vagy 5belőle és tuti hogy ott nincs
rá akkora kereslet. Hát amikor odaértünk, akkor láttuk is, hogy mit
értettek ez alatt :D Nem mondanám, hogy feltétlenül rossz negyedbe
kerültünk, de az tuti hogy kicsit gettósabb volt, mint Dublin. De
túléltük, senki nem lőtt le senkit, de lehet hogy csak annak a jó pár
rendőrnek köszönhető ez, akik az Apple szekciónál vigyáztak azokra,
akiknek sikerült megkaparintaniuk azt a néhány iPod/Pad-ot. Szóval
ezután terv szerint visszamentünk Dublinba a Best Buy-ba, ahol még ki
sem volt nyitva a bolt, de már legalább 200ember ácsorgott kint a
hidegben. El se tudom képzelni mi lehetett ott éjfélkor... Én ekkor úgy
döntöttem, hogy nem éri meg azt a 30dolláros ajándékutalványt a
sorbanállás, és akkor még lehet hogy nem lett volna az amit én akartam.
Inkább átnéztünk a közeli Hh Gregg-be -szintén elektronikai üzlet-, ahol
már nem volt akkor tömeg, de sajna leárazva sem volt az én drága
Kindle-öm (vagyis leárazva sehol sem volt, csak néhány helyen ajándék
utalványt osztogattak mellé). De ekkor már úgy fel voltam pörögve, hogy
nekem márpedig kell egy olyan, hogy képes voltam majd másfél órát sorban
állni, hogy a kasszához juthassak egy olyan termékkel, ami még csak nem
is akciós, tehát a hét bármely más napján megvehettem volna gond nélkül
ugyanannyiért... De nem, én megmakacsoltam magam és úgy döntöttem, hogy
nekem még akkor este kézbe kell kaparintanom Eric-et. Így hívják
ugyanis az én drága Kindle Fire HD-met. Gyönyörűséges, és nagyon
ráéreztem már erre az érentőképernyős dologra is :) Egyetlen egy valami
van, amin fejleszthet az Amazon, az pedig a kamera. Nem a legjobb
minőség, tény hogy az Apple jobbat gyárt, meg más Androidok is, de
200dollárért nem árul tabletet egyik sem (oké Google Nexus-ami nagy
vetélytársa volt Ericnek-, de a Google Play az nekem még nem tűnik olyan
kiforrottnak, mint az Amazon). Amazon app store is nagyon állat, és nem
bántam meg, hogy őt választottam. Főleg most, hogy kaptam 30napos
ingyenes Amazon Prime kipróbálási lehetőséget. A következő egy hónapban
agyba-főbe fogok nézni filmeket és sorozatokat, amiket eddig csak
akartam, de se könyvtárból se netről nem tudtam beszerezni. Szóval
összességében boldog vagyok, és már nem is sajnálom azt a pénzt amit
ráköltöttem.
Na
kábé ilyen képet csinál Eric- ez már egy kis effekt hozzáadás után van,
nem ilyen sötét az eredeti ne aggódjatok :) Amúgy látjátok a Batmanas
pizsi nadrágom???? Amióta kijöttem ilyet akartam, és most végre
rászántam magam hogy megvegyem. És nevetséges, mert azt írja hogy férfi
pizsama nadrág... Hát nem, nem az! Ez teljesen uniszex, ez nem
férfiaknak van, hanem azoknak akik vagányok és tudják mi a jó, legyen
szó akár fiúról, akár lányról :D Amúgy azt hiszem láttam lány Batman
nacit is, de azon rózsaszín volt a jel. Na attól azonnal elbúcsúztam,
komolyan mondom az egyenesen sértő Batman-ra nézve (Batwomen ide vagy
oda).
Még valami; ma volt a szezon utolsó focimeccse és Ohio State
elverte Michigant. Ez tudom számotokra jelentéktelen információ, de azt
hozzátenném, hogy ők a nagy riválisok. Ma találkoztam 108. alkalommal.
Nagyon izgalmas meccs volt. Ewelina meg én el is mentünk egy sportbárba,
hogy onnan nézzük a meccset. Mindenki nagyon boldog volt, meg az egész
helység pirosba volt öltözve; kivéve azt a pár Michigan szurkolót,
akinek volt bátorsága a sok Buckeye fan között nézni a meccset. Otthon
tuti elverték volna őket, ami a magyar szurkolói mentalitást illeti, itt
békésen elvoltunk egymás mellett. De megszenvedtünk a győzelemért
rendesen, viszont ezzel veretlenül zártuk a szezont. 12-ből 12 játékot
nyertünk meg. Sajnálatos módon nem mehetünk ugyan kupa játékokra, mert
tavaly volt valami botrány, hogy az edző meg egy-két végzős focista
olyan ajándékokat fogadott el, amiket nem kellett volna. Itt elég
komolyan veszik az ilyen dolgokat, azok akik érintettek voltak ebben,
már nincsenek is a csapatban, és egy évig nem vehetünk részt
bajnokságokon sem. De a mostani edzővel a jövőben még nagyon jók
lesznek. Majd jövő év ilyenkor megmutatjuk nekik :) Ja igen, ha már
fanatikusságról beszélünk; egy csomó ohioi írt alá egy petíciót amelyben
arra kérték Obamát, hogy törölje el a büntetést, és hagy vegyünk részt a
Big 10 bajnokságon. Sajnos ez sem segített, de azért az elképesztő,
hogy mire nem képesek az emberek. Sokszor gondolkodom azon, hogy mi
lenne ha ugyanilyen lelkesedéssel és erővel fognánk össze olyan
dolgokért is, amik mondjuk ember életeket is befolyásolnak (pl. a Közel
keleti háborúk, vagy környezetvédelem).
Napi morál: "Kenyeret és
cirkuszt a népnek" közmondás ennél igazabb már nem is lehetne. Elvégre
csak azután, hogy hálát adunk azért amink van, fogjuk magunkat és
összetapossuk egymást csak hogy még több kakit vásárolhassunk össze.
Valamint, ha van cirkusz, akkor már elégedettek is vagyunk (lásd szombat
esti foci) és több sem kell nekünk; onnanstól kezdve mintha szemkötőt
viselnék a világ többi dolgaira tekintve-vagy éppen nem tekintve.
Oké
most lépek is, abbahagyom gyorsan a filozofálgatást, mielőtt azt
mondanátok hogy ünneprontó vagyok, de ez a hirtelen megvilágosodás
teljesen összezavart.
Viszlát a kövekező hétig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése